Katarka

Jövő héten rendezik meg a IV. Jogi könyvárverést az Abaúj Antikváriumban. Az ababook.hu minden bizonnyal azon kevéske oldal közé tartozik, melyet Safarira optimalizáltak, ugyanis az IE és a Firefox egyaránt képtelen megjeleníteni teljes szövegükkel az egyes híreket, minden link végül ugyanazt mutatja, egy rakat cikk első 130 karakterét... update: megjavították Szerencsére (és tekintettel arra, hogy az Abaúj - ha partnere is - végeredményben akkor is konkurense a Bookline-nak: ultra-korrekt módon) a Bookline-on is olvasható a hír, sőt még a katalógus is letölthető. A katalógus - ez elsőre talán furán hangzik - rendkívül érdekes olvasmány. Az egyes tételek megnevezésén, kiadásuk idején, számomra jelentéstelen számokon, a tételek külsejére utaló jelzőkön (pl. gerincén aranyozott, félbőr kötés) és a kikiáltási áron túl, van egy-egy rövidke ismertetés a szerzőre vagy minősítés a műre vonatkozóan is. (Pl. "A szerző, aki jezsuita szerzetes volt, e munkáját kizárólag azért írta, hogy bebizonyítsa azt, hogy a rend tagjai a teológián kívül máshoz is értenek."

Szamárfül igen nagy alapossággal összegyűjtötte, amit Orhan Pamukról, az immár Nobel díjas török íróról (már nem csak érdemes, de talán) tudni illik. Aki még nem hallott róla, vagy csak keveset, ne is foglalkozzon velem, menten kattintson át Szamárfülhöz. Aki itt marad, magára vessen! Egy kis statisztika következik.

Huncut nép ez a magyar.

Ma utaztam először  Combino villamossal... Az ajtótól elvergődtem két méterre, és amikor sikerült úgy elhelyezkednem, hogy ne nyomja a vesémet az egyik utas táskája, és a másik könyöke ne álljon a bordáim közé, továbbá ne leheljen az arcomba a bűzös szájú öregnéne, na akkor megszólalt a vezető: Kedves Utasaink! Tájékoztatjuk Önöket, hogy a 4-es/6-os villamos a Moszkva tér és az Oktogon között gyalogos gázolás miatt nem közlekedik...

Van egy társadalmi probléma: apukák molesztálják a lányaikat. Na ez az, amiről biztosan nem akarsz vasárnap délután hallani, és mégis beülsz gyomrodban még az ebéddel a Művészbe, és megnézed a Volvert. És nem leszel depressziós, és nem akadsz ki a világon. Mert úgy van ez az egész elmesélve, az erőszak és a gyilkosság, hogy közbe van iktatva egy kis irónia, egy kis humor, és sok szépség. Nem az utóbbi kategóriába sorolom a lakótelep oázisaként megjelenő éttermet, a kék mintás otthonkát, meg a mama térdharisnyáját, hanem inkább a hangulatot adó (jel)képekhez, de a szélmalmok szerintem simán a két halmaz metszetében vannak (a főszereplő meg pláne, de róla majd áradoznak mások). Nézzük mit írtak a hivatásosok…

Egyik este tévézésre vetemedtem. Ráadásul sikerült egy amerikai akciófilmet megnéznem. Eltelt két-három nap, nem tudnám felidézni pontosan azt a néhány mondatot, amiről írni szeretnék, ezért megkerestem a (2000-ben készült) Shaft című film forgatókönyvét. Íme a részlet:

Igazságtalan voltam tegnap este, amikor azt írtam, hogy a Törökfürdő története lényegtelen. Ezt az igazságtalanságot helyre kell tennem. Szóval a történet amolyan pesti est filmbontás stílusban: Olasz belsőépítész férj és belsőépítész feleség élik stresszes, hajtós életüket, dolgoznak, veszekednek, szerelmi háromszögeket alkotnak... Francesco Isztambulba megy, hogy az ott örökölt (korábban fürdőként funkcionált) ingatlant eladja, de nem adja el. Nem csak a városba és a törökfürdőbe szeret bele... Amikor felesége utána megy, azzal a céllal, hogy elhagyja, számos új dolgot kell megtapasztalnia... Ez persze még mindig nem magyarázza meg, hogy miért tudnám ma este is megnézni...

A Sesblog (manapság Kispad) a kettős állampolgárságról és a kórházprivatizációról szóló népszavazás után azt írta, hogy az emberek a vasárnapi rántott húsra szavaztak. Az MTV2 pedig meghirdetette, de nem vetíti a Törökfürdőt. 1. Miért kell egyesen és kettesen is (leszámítva a jeltolmács jelenlétét) ugyanazt nézni?

ha rossz, akkor is jó. - mondta K., és bár történetesen nem értek vele egyet, vagy legalábbis nem teljesen, de a mondás jó.

továbbá: véletlen vallomás, vendég, vacsora, vész, vád, vehemens vádló és védtelen vádlott, veszély, veszteség, világháború, vér és vitézség, vakság, változás és világosság, valótlanság és valóság... Briony Tallis a történet kezdetén 13 éves, tehetséges kislány gyerekes hévvel, gyerekes elképzelésekkel, különös tekintettel a szerelemre.

Igaz a "fájl"-t is megszoktam, sőt használom is ha kell, azért vannak szavak, amiknek magyarosított verziójától viszket a szemem, ilyen a "security" is, de most nem azért másoltam ide ezt az ocsmány címet, hogy az idegen szavak helyesírásán (vagy csak leírásán) elmélkedjek, hanem magáért a kvízjátékért.

Bár színesítik a nyarat, és az őszt, meg egyáltalán az életet, mégsem vagyok elkötelezett híve, állandó látogatója egyetlen fesztiválnak sem. A Sziget idén például teljesen kimaradt, de életemben először voltam Volton, és idén másodszorra részt vettem a Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválon. Nem tudok érdemben nyilatkozni csak néhány benyomást felvillantani, tülekedni nem volt kedvem, hagytam, hogy szakértő barátaim tolongjanak és döntsenek helyettem.

Hivatalosan is cool brand az iwiw, hiszen június végén egy szakértő bizottság ítélete alapján átvehették a hazánkban idén indított Coolbrands program díját. A hír több hónapos, de megjelent a versenyhez kapcsolódó könyv és ez jó okot szolgáltat arra, hogy megnézzük a coolmarkak.hu oldalt. (A könyvbe sem az új Alexandrában, sem a Bookline Rákóczi úti üzletében nem tudtam belelapozni.)

Évről évre újabb és újabb ismerősöm költözik el Magyarországról. Van, aki Anglia legmisztikusabb megyéjében Cornwallban él, ahol a helyiek komolyan hisznek a boszorkányok létezésében, van, aki hétfő kivételével bármelyik nap beugorhat a Belvedere-be, vagy jó időben kimehet a Duna partra strandolni, és van aki egy eldugott skandináv faluban várja a magyar bejglit. Olykor irigylem őket, például azért, mert nem felelősek a környezetükért: semmi közük hozzá, ha hatalomra kerül egy szélsőséges párt, arról sem tehetnek, ha szemetes a környék, arról sem, ha autókat gyújtogatnak a szomszédjaik. Ők csak egyszerű külföldiek. Ahogyan Sarah Turnbull, az ausztrál újságíró is, aki egy a sok Párizsban élő külföldi közül. Nem csak a kiejtése fura, vagy más, mint a párizsiaké,...

Nos... gondolkoztam rajta, de azért sokat nem teketóriáztam, hogy Olivérrel töltsem az estét vagy nélküle... Behűtöttem, felbontottam, elfogyasztottam. (Tettes társak: Az arizónai álmodózok és Frida. Pop-up garantált, én szóltam!)